Vakrák Egysület és a MEOSZ IT közös tábora Jósvafőn 2009. Július 9-12.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének Ifjúsági Tagozata és a Vakrák Barlangkutató és Szabadidősport Egyesület integrált nyári tábort szervezett mozgáskorlátozott és ép fiatalok számára Jósvafőre, 2009. július 9-12-ig.
A táborban a MEOSZ IT és a Vakrák Egyesület önkéntesei, illetve az ELTE Kortárs Segítőkön keresztül jelentkezett önkéntesek vettek részt, összesen 28 fő, akik az ország különböző szegleteiből érkeztek (Budapest, Dunaújváros, Vác, Győr, Pécs, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szigetvár, Szombathely, Kisbér).
A tábort támogatta: Vakrák Egyesület, MEOSZ, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Rudabányai Bányászat Történeti Múzeum
A tábor négy napja alatt változatos programokkal töltöttük az időt. Ellátogattunk Rudabányára, ahol megtekintettük a Rudabányai Bányászat Történeti Múzeumot, elsétáltunk az egykori vasbánya helyén kialakult bányatóig, amely mindenkit lenyűgözött a sziklás tengerpartokra hasonlító látványával. Szalonnán megismerhettük a református műemlék templom történetét és megcsodálhattuk a fennmaradt freskóit. Az Aggteleki Nemzeti Park kúriájában képekkel illusztrált előadást hallhatunk az Aggteleki Nemzeti Park értékeiről, és megtekinthettük egy – a Vakrák Egyesület tagjai által készített – a környéket bemutató ismeretterjesztő filmet.
A rudabányai bányató látképe, Vid Gábor felvétele
A Baradla-barlang vöröstói középtúráját jártuk végig a Baradla-barlang kiépített szakaszán, ahol közösen megküzdöttünk a lefelé vezető 273 lépcsőfokkal, a lejtőkkel, dombokkal is.
Akik nem fáradtak el eléggé a középtúrán és úgy gondolták, még sétálnak egy kicsit, azok megtekintették a Jósva-forráscsoportot. A túra fáradalmait kézműves foglalkozás során pihenhettük ki, lehetőség nyílt festésre, nemezelésre, agyagozásra, gyöngyfűzésre, gyöngyfa készítésre.
Az Aggteleki Nemzeti Park Hucul ménesének lovaival szakavatott vezetőkkel lovagolhattunk, fogatozhattunk.
Esténként tábortűz mellett beszélgettünk, grilleztünk.
A tábort igyekeztünk megörökíteni ezért Horváth Péter operatőr barátunkat megkértük, hogy készítsen egy rövidfilmet az eseményekről.
Nagyon örülünk, hogy sikerült megismertetni, megszerettetni a résztvevőkkel a Vakrák Egyesület barlangász tagjai számára oly kedves barlangot, és kis ízelítőt adni az Aggteleki Nemzeti Park kincseiből. Külön élmény volt számunkra, hogy a tábor résztvevői egyformán kivették részüket a táborral járó munkából is. Látszott mindenkin, hogy tudja, hogy a siker csak közösen érhető el.
A tábortűz melletti beszélgetésen már a következő tábor megszervezése is szóba került. Örömmel várjuk a csapatot jövő nyáron is!
Berényi Üveges István, a Vakrák Barlangkutató- és Szabadidősport Egyesület elnöke
Göröcs Dorka, programszervező, Vakrák Barlangkutató- és Szabadidősport Egyesület
Uszanov Natasa, táborvezető, MEOSZ ifjúsági koordinátor, pszichológus
Vid Gábor, táborvezető, Vakrák Barlangkutató- és Szabadidősport Egyesület
A tábor résztvevői, Vid Gábor felvétele
A résztvevők gondolatai:
„Aki másokon segít, önmagán segít. – /A. László/
A tábor programjai közül a Rudabányai Bányatörténeti Múzeum, a Baradla-barlangtúra és a lovaglás tetszett a legjobban. A múzeumban a türelemüvegek, a barlangban az Óriások-terme fogott meg leginkább. Nagy élményt jelentett az, ahogy a segítők a hátukon vittek minket a barlang lépcsőin. Öröm volt együtt lenni ezzel a vidám, összetartó csapattal.
Fantasztikus volt látni, hogy valódi közösséggé kovácsolódtunk, ezalatt a néhány nap alatt. Köszönöm mindenkinek, akik lehetővé tették számunkra a táborban való részvételt.”
Dzjadiga Nelli, MEOSZ IT ifjúsági koordinátor, Dunaújváros
„Sok nagyszerű ember kellemes társaságát élvezhettük ebben a néhány napban, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy valódi kis közösséggé formálódott kis csoportunk ez alatt a néhány nap alatt.
A finom ételek, a sokszínű programok és azok zökkenőmentes lebonyolítása, a kifogástalan logisztika mind a szervezők kiváló munkáját dicsérik.
Nehéz kiemelni azokat a programokat, amelyek különösen emlékezetesek, hiszen nagyon élmény- és esemény gazdag volt ez a tábor. Minden helyszínen, ahol jártunk, minden programban, amiben részt vettünk volt valami érdekes, valami izgalmas, valami új.
A rudabányai tó látványa, annak minden színpompájával és formavilágával egy csodálatos, emlékezetünkbe mélyen bevésődő, életre szóló élményt jelentett. Szavakkal igen nehéz leírni a természet ilyen csodálatos megnyilvánulását, ezt mindenkinek látnia kell!
Újvárosy Antal tájékoztató jellegű előadása a Nemzeti Park természeti-, kulturális- és történeti értékeiről, állat-és növényvilágáról, valamint a Kúria Oktatóközpont tevékenységéről külön öröm volt számunkra. Az előadás nemcsak érdekes, de hasznos, ismeretanyagban gazdag volt. Jó volt látni, hogy léteznek olyan kezdeményezések, mit ez az Oktatóközpont. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen kezdeményezéseknek nagyon nagy jelentőségük van természeti környezetünk megismerésében és megóvásában, a környezettudatos nevelésben.
A lovaglás számunkra eddig ismeretlen világát szintén ezen tábor keretein belül tapasztalhattuk meg. Nagyon kellemes emlékeink kötődnek a Hucul lovakhoz ennek a lovaglásnak köszönhetően.
A kézműves foglalkozás keretében pedig a nemezelés nyújtott nagy sikerélményt! Ennek köszönhetően új hobbival gazdagodtunk.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk, hogy a csendes, nyugodt környezet, a friss levegő, a falubeliek közvetlensége és kedvessége mind olyan tényezők, amelyek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy felszabadultan, igazán jól tudtuk érezni magunkat.
Összességében olyan tájak, természeti, kulturális és emberi értékek nyíltak meg előttünk, amelyek önmagukban is meghatározó élménnyel gazdagítottak volna minket.
Reméljük lesz folytatása ennek az eseménynek és egyre többen részesülhetnek ilyen és hasonló élményekben, mint amilyeneket ez a tábor nyújtott számunkra. Amennyiben lesz következő tábor, mi biztosan ott leszünk.
Köszönet a szervezőknek!”
Kerekes Edit, MEOSZ IT önkéntese, Pécs
Csábi György MEOSZ IT önkéntese, Pécs
„Csodálatos négy nyári napsütéses júliusi napot töltöttem el együtt néhány nagyszerű táborlakóval együtt, akik az ország különböző szegleteiből érkeztek, (pl. Budapest, Dunaújváros, Győr, Pécs, Sárospatak …) a festői szépségű Jósvafőn, a közeli Aggtelek szomszédságában.
A tábor fő szervezői számos programról gondoskodtak, hogy ne unatkozzunk, a programok között szerepelt: múzeumlátogatás Rudabányán, az Ásvány kiállítás megtekintése, Bányatavi kirándulás, kézműveskedés és persze a Baradla-barlangtúra sem maradhatott el, ahogy a tábortűz sem, ismerkedéssel, közös beszélgetésekkel együtt, valamint a tábor szerves része volt a már jól megszokott kerekasztal beszélgetés is. Nekem a legkedvesebb programom a vasárnapi lovaglás és lovas-fogatozás volt, ugyanis imádom a lovakat.
Szeretném megköszöni mindenkinek, akik lehetővé tették számunkra ezt a csodás tábort, hogy jól érezhessük magunkat, és élményekkel gazdagon térhessünk haza. Köszönet illeti a Vakrák Barlangkutató és Szabadidősport Egyesületet, a szervezőket, a szponzorokat és nem utolsósorban az önkéntes segítőket. Remélem jövőre is lesz lehetőség egy ilyen tábor megszervezésére, én szívesen visszamennék, és bátran állíthatom, hogy ezzel mi, akik ott voltunk mind így vagyunk, így érzünk….”
Spiegler Csaba, MEOSZ IT, a Közép-Magyarországi régió koordinátora, Vác
„A Mozgáskorlátozottak Sárospataki és Zemplén-Térségi Egyesületének ifjúsági tagozatától hárman vettünk részt a Vakrák Barlangkutató és Szabadidősport Egyesület és a MEOSZ IT táborában.
Életre szóló élményt jelentett számunkra ez a tábor, hiszen a fizikai akadályok ellenére is eljuthattunk a Baradla-barlangba, ahol rendhagyó túra keretében a csodálatos földalatti képződmények tárultak elénk. Örültünk annak is, hogy a természet szépsége mellett a hely történelmébe is betekinthettünk, gondolva itt a szalonnai, Árpád kori templom megtekintésére. Emellett felejthetetlen látványt nyújtott a rudabányai bányató, mely méltán vetekszik a kiemelt turisztikai látványosságokkal. Az élmények sorát a sétakocsikázás és a lovaglás is tovább gazdagította.
Köszönet a szervezőknek a színes programokért és a pazar ellátásért, emellett szeretnénk köszönetet mondani az összes jelenlévőnek a remek hangulatért.”
Jurkó Kamilla, MEOSZ IT önkéntese, Sárospatak
Némethy Tímea, MEOSZ IT önkéntese, Sárospatak
„Mindenekelőtt köszönöm szépen a lehetőséget és az alkalmat, hogy ilyen gyönyörű környezetben, rengeteg színes programmal és kedves csapattal tölthettem pár napot Jósvafőn, az Aggteleki Nemzeti Park területén. A táj szépsége és vendéglátóink mindenre kiterjedő figyelmessége gyorsan feledtette a 4 órás buszút fáradalmait és izgatottan vártam, hogy segítségetekkel ízelítőt kapjunk a föld mélyén rejlő meseszép világról. Veletek nem volt az a mélység és az a magasság, amit ne tudtunk volna "megmászni" - sokszor a hátatokon trónolva, de annál hálásabban... Vid Gábornak köszönhetően teljesen "csoportraszabott" egyedi idegenvezetést és szakszerű tájékoztatást kaptunk a Baradla-barlangról.
Nekem különösen az Óriások termében lejátszott muzsika tetszett a különleges megvilágítással összekombinálva. Jó volt átérezni - és általatok talán egy kicsit meg is tapasztalni - ember és természet harmóniáját, megismerkedni a környék kulturális örökségével. Tiszteletet ébresztett bennem az ősi bányász múlt és a helyiek erőfeszítése, hogy megőrizzék, helyreállítsák templomaik, váraik állapotát.
Köszönöm Anyácskának és Apácskának a rengeteg finomságot és az egész csapatnak lelkes és lankadatlan segítségüket. Remélem minél hamarabb találkozunk!!!”
Tavasz Krisztina, MEOSZ IT önkéntese, Budapest
„Idén első alkalommal és remélem, hogy nem utoljára Jósvafőn egy ifjúsági tábor keretén belül egy kellemes társaság jött össze, hogy jól érezzék magukat és a hétköznapi forgatagból egy picit ki tudjanak szökni. Külön öröm számomra, hogy ezen kis csapat tagja lehettem.
Amikor megérkeztünk a táj szépsége rögtön magával ragadott. Általános iskolás emlékeim törtek fel bennem, hiszen e csodás tájat, már akkor is megszemlélhetem. A szállásról a település egyik legszebb panorámája volt látható.
Az első kirándulás során a rudabányai bányamúzeumot néztük meg. Magával ragadó volt. Kis hazánkban talán az egyetlen, olyan bányamúzeum, ahol ennyi eszköz egyszerre megtekinthető, ekkora mennyiségű ásvány és sok más érdekesség mellett.
Amikor a tábor panorámáját megláttam, azt hittem, szebbet nem látok a négy nap alatt. Tévedtem!! A rudabányai ércbánya tavánál lélegzetelállító szépséggel kerültünk szembe.
Gondoltam, az első nap érdekes programjait a szervezők nem tudják felülmúlni, hiszen a barlangba, ahova menni készültünk én már jártam. Kezdetnek megtanultam, hogy egy kötél segítségével hogyan lehet egy embert sok lépcsőn úgy lejuttatni, hogy ne legyen semmi baja, és hogy én se rokkanjak bele. Ez számomra nagy élmény volt, hiszen mint aktív önkéntes szeretem a kreatív megoldásokat, amikkel segíthetek másoknak.
A Vakrák Egyesület egyik túravezető barlangásza, Vid Gábor ismertette meg velünk a Baradla-barlang rejtelmeit. A túra során olyan apró részletekre is felhívta a figyelmünket, amiket nem tudhattunk, tapasztalhattunk volna meg egy hagyományos idegenforgalmi túra során.
A tábor utolsó napján lovagolhattunk, és részt vehettünk egy lovas-fogatos falu-körúton, amelyen mindenki nagyon élvezete a gyönyörű táj látványát. A lovaglás lehetőségét külön szeretném megköszönni, mivel régi, nagyon régi élmények törek fel bennem, és nagyon jól esett újra lóháton ülni.
A tábor egész ideje alatt jó hangulat uralkodott. Ismét meg tudtuk mutatni, hogy együtt sok mindenre képesek vagyunk, s ha összefogunk, nincs akadály. Mindenki egyenlő emberként vett részt minden programon. Ha valahol segítség kellett, mindenféle felkérő szó nélkül segítettünk egymásnak. Nem volt olyan dolog, ami le tudta volna lombozni a hangulatot. A tábor minden egyes lakója megtalálta a maga helyét a csapatban és mindenki törekedett arra, hogy senkit ne hagyjon el a jókedv! A tábor végén összeszokott csapatként váltunk el egymástól.
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ezen a négy napon a közelemben volt, függetlenül attól, hogy szervezőként, vagy táborlakóként. Minden pillanatban egy olyan élménnyel lettem gazdagabb, ami egész életemben el fog kísérni. Remélem, jövőre megismételhetjük, vagy felülmúlhatjuk ezt a fantasztikus élményt!”
Péter Pál Péter, MEOSZ IT önkéntes, Kisbér
„Ezúton szeretnénk megköszönni a szervezőknek, adományozóknak, valamint mindenkinek, akik lehetővé tették a MEOSZ Ifjúsági Tagozata fiataljai számára, hogy megismerhettük Jósvafő környékét, illetve az Aggteleki Nemzeti Park csodálatos érékeit!
Felejthetetlen élményként maradnak meg bennünk, résztvevőkben azok a programok, amelyeken részt vehettünk: a rudabányai Bányásztörténeti Múzeum kiállítása, a szalonnai református templom, az Aggteleki Nemzeti Park, azon belül is a Baradla-barlang gazdag és lenyűgöző forma és színvilága, a kézműves foglalkozások, a lovaglás Hucul lovakon, és a kitűnő vendéglátás mellett természetesen az esti tábortüzek hangulata.
Köszönet az önkéntes segítőknek, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak, a Bányásztörténeti Múzeum munkatársainak, valamint Vid Gábornak, Uszanov Natasának, a Vakrák Egyesület minden tagjának a maradandó élményekért!”
A „CAMELOT” Mozgássérült Fiatalok Győri Egyesületének résztvevői nevében:
Pethő Lajos, a „CAMELOT” elnöke, Győr
„A jósvafői táborba Uszanov Natasától kaptam meghívást, hogy legyek önkéntes, mozgássérülteket kísérő/segítő. Örömmel vállaltam el, habár kezdetben féltem, mi fog kisülni ebből. Eddig még csak gyerekekre vigyáztam, ami egészen más műfaj, de hasonlóan sok felelősséggel jár együtt. Gondoltam most kipróbálom ezt is.
Miközben órákig rázkódott velünk a Volán, nem kímélve hátunkat és egyéb testrészeinket, jó adag szerpentinen le és fel, meg vissza, a táj szépsége bőséggel kárpótolt e kényelmetlenségekért.
Az izgalmas programok során csodálatos dolog volt látni, hogy a látványért, és a kalandokért mi mindenre nem, milyen nehézségek leküzdésére is hajlandóak a mozgássérült fiatalok is!
Bámulatos volt a kitartásuk, és a bátorságuk, ahogy pl. lemásztak a meredek dombokon, hogy szebb panorámát lehessen mögéjük fotózni. Meglepődésemre a „miért ne?!” kérdés volt a válaszuk.
A tábor harmadik napján részesülhettem abban a megtiszteltetésben, hogy a hátamon vihettem egy mozgássérült lányt, hogy le tudjon jutni a Baradla-barlangba, és át tudjon jutni a nehéz szakaszokon. Nem gépeltem félre: valóban megtisztelő volt! Lenyűgöző számomra, hogy micsoda alázat és bizalom volt benne, mennyire rám bízta magát, miközben a hátamon vittem. Életre szóló élmény volt ezt megtapasztalni.
Még abban a szerencsében is részünk volt, hogy Vid Gábor, a Vakrák Egyesület túravezető barlangásza is velünk jött, és nem spórolt a levegővel, hogy nemcsak az informatív dolgok ledarálásával, hanem saját élményei megosztásával is színesebbé tegye a túrát. Így, jól kifáradva a sok gyönyörű látnivalótól, szellemileg épülve a hallottaktól, és nem utolsó sorban lelkileg gazdagodva a közös megpróbáltatásokban értünk vissza a táborhelyre.
az utolsó napon, azaz vasárnap pedig lehetőségünk volt lovagolni és lovas fogatozni a Hucul ménes lovain. Jómagam csak lovagoltam. Ami a másik lehetőséget illeti, azért nem bántam meg, hogy nem használtam ki (pedig lehetett volna mindkettőt is), mert így eggyel több ok van, hogy jövőre is részt vegyek táborban!
Itt sem magát a lovaglás élményét emelném ki részemről (amiért hálás vagyok, és nagyon szívesen rendszeresíteném, ha tehetném), hanem inkább azt, hogy felejthetetlen volt látni azt az örömöt és lelkesedést a mozgássérültek részéről, amivel az egészhez hozzáálltak! Arról nem is beszélve, hogy egészségileg mennyire hasznos volt ez a tevékenység számukra!
Úgy mentem ebbe a táborba, hogy „én leszek a segítő”, mégis úgy jöttem el, hogy sokkal többet kaptam, mint amennyit adtam!
Legközelebb viszek magammal egy tartalék rekeszizmot, jövőre biztos nem lesz elég egy :-)
Hálás vagyok mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy eljöhessek, nagyon remélem, hogy lesz folytatása a dolognak!”
Horváth Ferenc, ELTE hallgató, önkéntes, Budapest
„Szürke felhők, szomorkás idő és egy kis izgalom- valahogy így kezdődött minden.
Egy csütörtöki hajnalon barátaimmal együtt útnak indultunk. Útnak, de akkor még nem is sejtettük, hogy egy olyan csodás utazáson veszünk részt, mely nem kizárólag hegyeken, folyókon visz át minket. A legfenségesebb tájakra jutottunk el, lélektől-lélekig, a bizalmon át az önzetlen szelíd szeretetig. S, talán nem merészség azt állítani, hogy mindannyian többként jöttünk haza, mint amik azelőtt voltunk. Olyan élményeket és értékeket kaptunk egymástól, melyeket a képzeletbeli tarisznyánkban nagyon sokáig magunkkal vihetünk.
Kis csapatunkkal délután négy óra körül érkeztünk Jósvafőre. A település percek alatt lenyűgözött mindegyikünket. Sebes patak, zöldellő hegyek, friss levegő. Szebb látványt talán nem is kívánhattunk volna magunknak. Bevallom őszintén, a szállásunk ajtaját félve léptem át. Az ember ugyan természetes kíváncsisággal tekint az ismeretlen felé, de legalább olyan erőteljesen fél is az újtól. Beléptem, megszeppentem. Zavarba ejtett, hogy az általam elképzelt táborozók helyett egy nagy családba cseppentem. Csupán egy kérdést tettem fel magamnak: vajon lesz e helyem ebben a tökéletes összhangban? Amilyen gyorsan feltettem a kérdést, olyan gyorsan jött is egy mosoly, egy kedves szó és már tudtam is a választ: lesz. Percek múlva már jóízűen vacsoráztunk a lenyugvó nap fényében. Hosszú beszélgetések, ismerkedések, Nati és Gábor kedves köszöntője, tábori,- barlangászati ismertetője folytatták a sort. Mindezek után a kevésbé fáradtakkal együtt egy vidám éjjeli sétára indultunk. Az éjszakai sötétség mindig valami titokzatosságot lop a fáradt percekbe. Talán emiatt is lehetett, hogy gyermeki énünk ösztönös erővel tört elő belőlünk és nagy nevetések közepette birtokba vettük a település játszóterét. Fáradtan, de annál boldogabban tértünk nyugovóra.
Ajtó csikorog, padló roppan, reggel lett. A gyors készülődés után egy egész hadsereg sorakozott a konyhában, hogy segédkezhessen a reggelinél. Az ízletes reggeli elfogyasztását követően busszal indultunk Rudabányára. Az utunk szebbnél-szebb tájakat szelt át. Csak úgy kattogtak a fényképezőgépek. Rudabányára érve elsőként a Megyei Bányászati Múzeum „kültéri” részét tekintettük meg. Az ódon, de szinte teljesen épségben maradt munkaeszközök egy szempillantás alatt a múltba repítettek minket. Külön érdekesség volt a bányabeli világítás fejlődési útjának a megtapasztalása, hiszen a sötétség és a szolid fényviszonyok átélésével valamelyest érzékelhettük a bányászat különleges atmoszféráját. A beltéri helyiségben egy gondosan összeválogatott gyűjteményt láthattunk, ugyanilyen igényes idegenvezetés kíséretében. Mint érdekességek külön említést érdemelnek a türelem üvegek, a megkopott bányászlámpák, s a magyarországi bányahelyek ásványai elnevezésű tárlat. A múzeum dolgozóinak kedvessége, a táborozók örömteli arcának emlékképe hosszú ideig elkísér majd. Egy rövidke pihenő után nekivágtunk az egykori vasércbánya meghódításának. A lejtős, rögös úton segítő-segített kölcsönös szövetségre lépett. Míg egyik a kezét adta, addig a másik a figyelmét és a bizalmát. Verőfényes napsütésben, remek hangulatban értünk el a bányáig. A részletes geológiai ismertetőt követően a mélyebben fekvő tavakig sétáltunk el. Az azúrkék „tórendszer” látványa rögtön a Plitvicei-tavak benyomását keltette bennem. Ez fantasztikus! Fényképezd le!- hangoztak az örömteli felkiáltások. A pazar élményt mi sem igazolja jobban, mint ez a visszaúton elcsípett beszélgetés töredék: ez minden fáradtságért kárpótolt, ide vissza kell jönni! Következő megállónk a szalonnai református templomnál volt. A két korszakban épült falfestményeket őrző templom, letisztultságával hamar magával ragadott minket. Lenyűgöző volt látni a XIII. századból fennmaradt Antióchiai Szent Margitról készült alkotás maradványait. A jósvafői étteremben elköltött bőséges ebédet egy kellemes fagylaltozással összekötött pihenő zárta. Utunkat az Aggteleki Nemzeti Park jósvafői oktató központjának irányába vettük. Patakkal, virágokkal tarkított utcákon át, jutottunk el a központhoz, ahol megismerkedhettünk az ANP legfontosabb ismérveivel, állatvilágával, növényvilágával. Ezt a Hucul ménesről bemutatott ismeretterjesztő film tette igazán érdekessé. Az épület mellett található hintó kipróbálása és a lovakkal való ismerkedés után ki gyalogosan, ki autóval tért vissza a szállásra. A hajnalba nyúló beszélgetések, barátkozások méltóan zárták a napot.
Mindenki nagy izgalommal tekintett a szombati nap elé. Tudtuk, hogy a néhány kilométeres Baradla-barlang bejárása embert nem kímélő feladat lesz. Pulcsik, kabátok elő és már indulhatott is a kaland. A cseppkövek változatos forma- és színvilágától ámulatba esett a csoport. A meredek lépcsőket leküzdve rá kellett jönnünk: tényleg nem létezik lehetetlen. Ha számba kívánnám venni a barlang kínálta csodákat, egy véget nem érő felsorolásba ütköznék. Óriások terme, cseppkődíszesség, crinoideák, már önmagukban is egy külön fejezetet érdemelnének. Mindezeken túl a legemelkedettebb hangulatot a csodás fény- és hangjáték okozta. Pár percre megszűnt az idő, és a külvilág elmosódni látszott. Fájó szívvel, de életre szóló élményekkel feltöltődve pillantottuk meg a bejáratnál beszűrődő napfényt. A délutáni órákban a szórakozásé volt a főszerep. A kézműves foglalkozások keretében mindenki megismerkedhetett a nemezeléssel, a gyöngyfűzéssel és az agyagozással. Fiúk-lányok, kicsik-nagyok egy emberként próbálgatták kreativitásukat. Az est zárásaként egy hangulatos kerekasztal beszélgetést tartottunk a tábortűz körül. A hosszú, fárasztó nap után álmos, de annál boldogabb tekintetek sorakoztak. Voltak, akik régi történeteket elevenítettek meg, voltak, akik jóízűen falatoztak, és voltak akik a pattogó szikrák fénye mellett csendben magukba zárták a pillanatot.
Vasárnap beköszöntött a táborozásunk utolsó napja. Amíg a csoport egyik fele lovagláson vett részt, addig a másik része lófogattal járta be Jósvafőt. Az utóbbi leírhatatlan jókedvre derített mindenkit. Az erdős-sziklás terület békessége, a friss levegő és a patakon át vágtató szekerünk eggyé tett minket a természettel. Emlékképekkel, barátságokkal gazdagodva, de szomorkás tekintettel vágtunk neki a haza vezető útnak. Egy kicsit Jósvafőn és a másik szívében hagytunk magunkból.
Önkéntes segítőként érkeztem a táborba, de egy percig sem éreztem magam annak. Itt mind adtunk, és kaptunk is segítséget. Azt hiszem, erről a természetes mechanizmusról szól az élet. Ettől vagyunk, akik vagyunk, és ez éltet minket. Nem utolsó sorban értelmet vesztettek az olyan szavak, mint a ti, az ők, és végül csak egy maradt: a barátaim.
Köszönettel tartozom Natinak és Gábornak, akik lehetővé tették számunkra a tábor létrejöttét, s kedves barátomnak Palinak, aki által eljutottam a MEOSZ-hoz. Szeretettel gondolok azokra is, akik a segítségemet elfogadták, akik mosolyukat, bizalmukat, kedvességüket, kézfogásukat, barátságukat, kedves pillantásukat, szakértelmüket vagy ölelésüket adták.”
Bokor Vera Zsófia, MEOSZ IT önkéntese, Szombathely
„Úgy vágtam neki a tábornak, hogy nem ismertem úgy igazán senkit, sőt még a terep is ismeretlen volt számomra. Ez azonban nem volt akadály abban, hogy megismerjük egymást és segítsünk a másiknak bármilyen kihívás elé is nézett a csapat. Mindenki egyenrangú volt, mindannyiunkat egy cél vezérelt csupán, hogy jól érezzük magunkat. Úgy érzem, hogy ez a cél a négy nap alatt maradéktalanul teljesült. Mindannyian (akik közülünk eddig még nem tették meg) beleszerettek a barlangok világába, ahol csak némi fantáziára volt szükségünk ahhoz, hogy egy egész világot lássunk meg a cseppkövekben. Az én legkedvesebb emlékem is a Baradla-barlanghoz kötődik, nevezetesen az Óriások Terméhez, mert a zenével és a „fényjátékkal” együttesen egy teljesen más világba röpített. Ugyanakkor legalább ekkora élményt jelentett számomra a rudabányai tó meglátogatása. Mindenki úgy gondolta, hogy megérte a hosszú utat megtenni idáig. Az élmények felsorolása hihetetlenül sokáig tartana, ugyanakkor szerintem magáért beszél, hogy a csapatból mindenki azt mondta, hogy szívesen részt venne a táborban jövőre is.”
Lánczy Mónika, ELTE hallgató, önkéntes, Mosonmagyaróvár
„A vasárnapi lovas-program szervezőjeként és egyik lebonyolítójaként némi izgalommal vártam a hétvégét. Munkahelyi elfoglaltságaim miatt sajnos csak péntek este tudtam felutazni Jósvafőre. A társaság éppen akkor érkezett vissza a délutáni programból. A belőlük sugárzó lelkesedés és öröm minden várakozást felülmúlt. Nemegyszer egymás szavába vágva meséltek az aznapi élményeikről, miközben a számítógépen nézték vissza a programokon készített fotókat.
A szombati Vörös-tó – Jósvafő középtúra során már önmagában az felemelő élmény volt, ahogy lelkesen és örömmel fedezték fel az addig számukra elérhetetlen, megközelíthetetlen Baradla-barlang csodáit, s hallgatták az idegenvezetést.
A délutáni kézműveskedéssel kapcsolatban több résztvevőnek is volt némi előzetes fenntartása, rossz kézügyességre, mozgáskoordinációra hivatkozva. Az újabb örömforrás volt, hogy mindenkinek sikerült számára megfelelő kézműves feladatot találni. Kinek az agyagozás, kinek a nemezelés, kinek pedig a gyöngyfűzés során volt újabb és újabb sikerélménye.
A lovaglás megszervezésével kapcsolatos erőfeszítéseink sikerességét számomra legjobban az arcokon a kezdeti enyhe félelmet és kíváncsiságot gyorsan felváltó egyre szélesebb mosoly, valamint a „Muszáj lesz leszállni?” és „Legközelebb is lesz lovaglás?” kérdések mutatták a legjobban.
Rendkívüli élmény volt számomra a hétvégén, ahogy egymást kezdetben nem ismerő emberek ugyanazon célért összefogva, néha csak egy-egy pillantással, mozdulattal kommunikálva, tökéletesen együtt tudtak dolgozni első perctől fogva.
Új barátaink határtalan lelkesedése és öröme a miénket is fokozta. Olyan élményeket, örömöket kaptunk, ami még hetek múltán is felderít majd. Az ő örömük a mi örömünk is, s egy jelzés, hogy valami jót – és valamit jól – csináltunk, amit nem szabad abbahagyni, újra és újra meg kell ismételni.
Ezúton is köszönöm az Aggteleki Nemzeti Park munkatársainak és önkéntes segítőinknek, hogy ennyire eredményesen bonyolíthattuk le ezt a tábort.”
Thury Eszter, Vakrák Barlangkutató- és Szabadidősport Egyesület titkára, Budapest
Lovaglunk..., Czefernek László felvétele